Szigorítaná a kormány a drága gyógyszerek egyedi támogatását
Az egészségügyi tárca társadalmi vitára bocsátott törvénytervezete szigorítaná a különösen drága gyógyszerek egyedi méltányossági támogatását. A 36 oldalas javaslat szerint a jövőben nemcsak az orvos szakmai javaslatán, hanem a gyógyszer árán és a kezelő kórház anyagi helyzetén is múlhatna, hogy egy beteg hozzájut-e a kezeléshez.
Az egyedi méltányossági eljárásban a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő külön kérelemre olyan, jellemzően ritka betegségek, daganatos kórképek és más súlyos állapotok kezelésére szolgáló készítményeket is finanszíroz, amelyek nem szerepelnek a társadalombiztosítás által támogatott gyógyszerek között. A cél az, hogy ne lehessen akár százmilliókat fizetni olyan terápiákra, amelyek hatásosságáról kevés a megbízható bizonyíték. A gyártóknak igazolniuk kellene, mennyit segít a gyógyszerük, és ehhez képest indokolt-e az ára.
A tervezet két felső határt vezetne be. Egy beteg terápiájára évente az egy főre jutó GDP tízszeresénél, a teljes kezelés idejére pedig annak ötvenszeresénél kevesebbet lehetne fizetni. A 2025-ös KSH-adatok alapján ez évi közel 92 millió, illetve összesen mintegy 459 millió forintot jelent. A törvény nem rögzítene konkrét összegeket, így a határok a GDP-vel együtt változnának. A korlát a NEAK által ténylegesen fizetett támogatásra vonatkozna, nem a listaárra.
Az SMA kezelésére használt Zolgensma génterápia mintegy 700 millió forintos listaára helyett például a gyártóval kötött megállapodás szerinti, alacsonyabb összeg számítana. A teljes kezelésre vonatkozó plafon a hosszú távú terápiákat is érintheti: egy évi 50 millió forintos kezelés tíz év alatt már átlépné a határt. Az értékhatárt elérő terápiák akkor sem kaphatnának egyedi támogatást, ha szakmailag indokoltak, és a betegnek nincs megfelelő alternatívája.
A GDP-hez viszonyított küszöbök eddig is szerepet játszottak a gyógyszer-finanszírozásban, de csak a költséghatékonyság mérésében, egy minőséggel korrigált életév költségének értékelésére. Az új szabály viszont az egészségnyereségtől függetlenül kizáró feltételt jelentene.
A szigorítás hátterében az áll, hogy az eredetileg kivételes esetekre, Magyarországon még nem elérhető gyógyszerekre létrehozott eljárás idővel rendszerszintű finanszírozássá vált. Egyre több olyan készítmény került ebbe a körbe, amely már rendelkezett forgalomba hozatali engedéllyel, de nem kapott rendszeres támogatást.
A tervezet a gyártókat a rendes befogadási eljárás felé terelné. A kórházaknak nem kellene pénzügyi kötelezettséget vállalniuk, ha a gyártó kezdeményezi a gyógyszer rendszeres társadalombiztosítási befogadását, és legalább ötvenszázalékos árengedményt ad. Ezt az EU és az Európai Gazdasági Térség meghatározott országaiban alkalmazott három legalacsonyabb termelői ár átlagából számítanák, a kötelező gyártói befizetéseket is figyelembe véve.
Ha a gyártó ezt nem vállalja, az egyedi támogatás feltétele a kezelőintézmény pénzügyi hozzájárulása lehetne. Ilyenkor a kórház vezetőjének vagy gazdasági vezetőjének előre nyilatkoznia kellene, hogy szükség esetén állja a jóváhagyott támogatás tíz százalékát. Egy 40 millió forintos kezelésnél ez négymillió forintos feltételes vállalást jelentene. Fizetni akkor kellene, ha a NEAK az év adott pontjáig többet költött egyedi méltányosságra a tervezettnél, a nyilatkozat hiányában viszont a kérelmet elutasítanák.
A tervezet nem részletezi, hogyan értesülnének a kórházak a túllépésről, és milyen eljárásban fizetnének. Mivel a kórházak pénzügyi helyzete eltérő, előfordulhat, hogy az azonos kezelésre szoruló betegek támogatása azon múlik, melyik intézményben kezelik őket, ami az egyenlő esélyű hozzáférés elvét veszélyeztetheti.
A javaslat ugyanakkor gyorsítaná is a gyógyszerbefogadást. Egyes készítmények árát az egészségbiztosító már a végleges befogadás előtt átvállalhatná, a rendszeres támogatást kapó gyógyszerekhez pedig nem kellene külön méltányossági engedély. A NEAK akkor is kezdeményezhetné egy gyógyszer befogadását, ha a gyártó ezt nem tette meg. A tervezet azonban nem minden esetben szab határidőt a döntésre, az átmeneti támogatás pedig csak meghatározott betegségekre és ellátóhelyekre vonatkozna.
Tisztázatlan a már megkezdett kezelések sorsa is. A tervezet nem tartalmaz minden érintettre kiterjedő átmeneti garanciát, és nem egyértelmű, hogy az új feltételek a meglévő engedélyek meghosszabbítására is vonatkoznának-e. A NEAK főigazgatója egy októberi konferencián ugyan azt mondta, hogy a folyamatban lévő kezeléseket nem kívánják megszakítani, ennek részletes szabályai azonban nem szerepelnek a javaslatban. Azt sem tudni, hány gyógyszert és beteget érintenének a korlátok, mivel a gyártókkal kötött megállapodások tényleges árengedményei rendszerint nem nyilvánosak.
