Gyökeresen átalakítják a mentőellátást
Constantinovits Miklós, az Országos Mentőszolgálat szeptemberben kinevezett új vezetője interjút adott Köböl Anita kormányszóvivőnek. Elmondta: európai színvonalúvá szeretné tenni a magyar mentőellátást, ehhez kifelé és befelé is változásokra van szükség. A gyorsabb kiérkezés, a betegellátás minőségének javítása és a mentődolgozók megbecsülése is az új vezetés kiemelt céljai között szerepel.
A főigazgató szerint nehéz pontosan meghatározni, mikor és hol maradt le a hazai mentőszolgálat az európai színvonaltól, mivel az Országos Mentőszolgálathoz hasonló országos rendszer kevés van Európában, ráadásul több mutatót korábban nem is mértek. Vannak területek, amelyeken jól teljesít az OMSZ, másokon viszont komoly elmaradások vannak. Példaként a mentőautó-flottát említette, amely az évek során kampányszerű beszerzések következtében elöregedett.
A kiérkezési időket javítani kell
A lakosság három dolgot érzékel leginkább a mentőszolgálat működéséből: milyen gyorsan érkezik meg a segítség, milyen szakmai színvonalú ellátást kap a beteg, illetve hogyan kommunikálnak vele a mentődolgozók. A kiérkezési idők jelenleg országos szinten 24–26 perc között alakulnak, ezen mindenképpen javítani kell. Ehhez nem elegendő több mentőautót beszerezni és több embert felvenni, a kapacitásokat kell hatékonyabban elosztani, hogy a mentőegységek ott legyenek, ahol nagyobb valószínűséggel érkezik segélykérés.
Prediktív modellekkel és hőtérképekkel becsülhető, hogy egy adott területen mikor várható több riasztás. Ennek alapján dinamikusan helyeznék át a mentőegységeket, amelyek így nem feltétlenül a mentőállomásokon várakoznának. A mentőállomások elhelyezését is rugalmasabban kezelnék: egy újonnan épülő gyár környékén például átmenetileg, akár egy-két évre is indokolt lehet mentőállomás létrehozása.
A kiérkezési idő javításában szerepet játszhat a pontosabb kategorizálás is. A P1–P5 kategóriák jelzik, hogy egy riasztáshoz milyen egységet és milyen gyorsan kell a helyszínre juttatni. A legsúlyosabb, életveszélyes eseteknél minden perc számít, más esetekben a beteg állapota lehetővé teszi a hosszabb várakozást. A P4-es és P5-ös eseteknél az is előfordulhat, hogy a beteg jobban jár, ha saját maga jut el az alapellátásba vagy a szakrendelésre.
Új működési modell és kulturális változás
A cél nem pusztán a gyorsabb kiérkezés: a szakmai minőséget is európai szintre emelnék, és a lakosság számára átláthatóbbá tennék az eredményeket. A tervek szerint idővel a diszpécserek is közölhetik a segítséget kérővel, hogy várhatóan hány percen belül érkezik meg a mentő.
Az új vezető működési és kulturális változást is szeretne. Ennek központi eleme a méltányossági kultúra meghonosítása: hiba esetén ne automatikusan az egyént tegyék felelőssé, de ne is kizárólag a szervezetet hibáztassák. A cél, hogy a dolgozók merjék feltárni és beismerni a hibáikat, mert ezekből az egész szervezet tanulhat. Ez nem azt jelenti, hogy következmények nélkül lehet hibázni, hanem azt, hogy a feltárt hibákból tanulni kell, a dolgozót szükség esetén képezni és segíteni kell, miközben a szervezetnek is vizsgálnia kell, hogyan előzhető meg ugyanaz a hiba.
Életpályamodell és betegvisszajelzés
A változások a mentődolgozók megtartását is célozzák. A mentőszolgálatnál végzett munka hivatás, ugyanakkor a dolgozók jelentős lelki és fizikai terhelésnek vannak kitéve, a kiégés kockázata magas. Ezért a kormánnyal együttműködésben komplex életpályamodellt dolgoznak ki. A fizetés mellett fontos a kompetenciáknak megfelelő feladatok, a folyamatos képzés és az is, hogy a mentődolgozók érezzék: a szervezet számára fontosak. A főigazgató saját szerepét a példamutatásban látja, szakmailag maga is szeretne mentőautóra ülni és részt venni a betegellátásban.
A változások már a következő időszakban érzékelhetők lehetnek. Az első száz nap egyik fontos eredménye volt, hogy átláthatóvá tették a kiérkezési időket, a következő száz napban pedig megkezdik és megalapozzák a mentőszolgálat strukturális átalakítását. Emellett egy egységes betegvisszajelző rendszer kialakítását is tervezik, amellyel mérni tudják a betegek elégedettségét és az ellátással kapcsolatos tapasztalataikat.
