A biztos állás jelentheti a kreativitás halálát, elbúcsúzhatunk a forradalmi újításoktól
Jogosan gondolhatnánk, hogy aki nem fél az elbocsátástól, bátrabban kísérletezik, merészebb ötletekkel áll elő, és könnyebben alkot valami igazán újat. Egy több mint 82 ezer feltaláló munkáját vizsgáló kutatás szerint azonban a nagyobb munkahelyi biztonság bizonyos körülmények között éppen a radikális újítások ellen dolgozhat.
A kutatók több mint 82 ezer, amerikai tőzsdén jegyzett vállalatnál dolgozó kutató-fejlesztő szakember szabadalmi tevékenységét vizsgálták meg az 1970-es évektől az 1990-es évekig. A módszer azért volt alkalmas a munkahelyi biztonság hatásainak vizsgálatára, mert az Egyesült Államok különböző államaiban eltérő időpontokban vezettek be olyan jogszabályokat, amelyek korlátozták az indokolatlan elbocsátás lehetőségét. Így össze lehetett hasonlítani, hogyan változott meg a feltalálók munkája a nagyobb jogi védelmet jelentő környezetben az azt megelőző időszakokhoz képest, illetve azokhoz képest, akiknek a munkakörülményeit még nem érintették ezek a változások.
Az eredményekből kiderült, hogy amikor nőtt a munkahelyi biztonság, a feltalálók szinte azonnal nagyobb figyelmet fordítottak a saját vállalatuk belső technológiáira, és kevesebb hangsúly került azokra az ötletekre, amelyek szélesebb körben, akár más iparágakban is alkalmazhatók lettek volna. Gyakrabban dolgoztak olyan projekteken, amelyek a cég meglévő termékeihez, saját fejlesztésű berendezéseihez vagy speciális szakmai tudásához kapcsolódtak.
Az elméletek szerint, ha valaki biztosnak érzi az állását, természetes lehet számára, hogy egyre jobban beépül a vállalat világába, és miután megismerte a cég technológiáit, munkafolyamatait és problémáit, sokkal nagyobb valószínűséggel fordítja a kreativitását a meglévő technológiák hiányosságainak megoldására és tökéletesítésére. Az így létrejövő technológia, termék vagy megoldás hasznos és értékes lehet, de nem forradalmi újítás.
A bizonytalanabb helyzetben lévő szakemberek más szempontokat is mérlegre vetnek. Számukra nem csupán az fontos, hogy jelenlegi munkáltatójuk értékesnek tartsa a teljesítményüket, hanem az is, hogy tudásuk és eredményeik a munkaerőpiacon és más vállalatoknál is alkalmazhatók legyenek. Egy olyan találmány, amely több vállalatnál vagy iparágban is alkalmazható, növelheti a feltaláló szakmai elismertségét és jövőbeli lehetőségeit.
A kutatás szerint tehát a munkahelyi bizonytalanság bizonyos esetekben arra ösztönözheti a munkavállalókat, hogy túllépjenek saját cégük megszokott megoldásain és igazán új dolgokat teremtsenek. Mindez nem jelenti azt, hogy a félelem és a bizonytalanság kifejezetten jót tesz a kreativitásnak, de a kutatás a meghatározott munkaerőpiaci és vállalati környezetben ki tudta mutatni ezt az összefüggést.
Érdemes különbséget tenni kétféle innováció között. A fokozatos innováció során egy meglévő terméket, technológiát vagy folyamatot fejlesztenek tovább, például nagyobb akkumulátorral, másképpen működő kamerászoftverrel vagy hatékonyabb gyártási módszerrel. A radikális innováció ezzel szemben olyan újszerű megoldást hoz létre, amely új technológiai lehetőségeket nyit meg, és akár egész piacokat is át tud alakítani. Mindkét fajta innováció nélkülözhetetlen, csak éppen mindennek megvan a maga helye.
A kutatás tanulsága túlmutat a technológiai vállalatokon: az iskolákban, az egyetemeken, a kutatóintézetekben és a hétköznapi munkahelyeken is felmerül a kérdés, hogyan lehet olyan környezetet teremteni, amely egyszerre adja meg a kellő biztonságot és ösztönöz a megszokott határok átlépésére. A stabilitás továbbra is erős értéket jelent a munkaerőpiacon, mivel lehetővé teszi a hosszú távú tervezést, a szakértelem kialakítását és a tartós együttműködést. Ha azonban kizárólag a jól ismert módszerekre és a már bevált megoldásokra építünk, könnyen elszalaszthatjuk az igazán újszerű lehetőségeket.
